"Az ember szolga mind?Légy te szabad!"

Ricsi hazament (Pestre haza). most olyan nagyon üres a ház. Nagyon-nagyon.

ebédre főtt krumpli meggylekvárral. (amúgymeg palacsinta teljes kiőrlésű búzalisztből, vaníliás pudinggal és eperlekvárral)

a Galaxis Útikalauz nagyon fáj. még jobban, mint Csanád szóviccei. nem akarom, hogy vége legyen.
Holnapután Sasrét. Megint félek, hogy nem kéne. Mint minden évben.

zenék az mp3amra (most épp filmzenék). 1492, Star Wars, Pirates of the Caribbean.

Körülnéztem a szobámban. Mindenütt könyvek, füzetek, zsepik. egy műanyag pohárban egy pikkhármas. egy rafaellós-dobozban több hónapos kiflicsücsök. takarítás?

Az elefánt fél az egértől. Tegnap néztük Discovery-n, nagyon durva volt. meg chilit is néztünk (ki az a hülye, aki azt mondja, hogy a chilire wasabit kell enni, hogy ne csípjen?)
A többiek fél4 körül jönnek haza.

most olyan üres minden. olyan nagyon. nem jó érzés.

Tegnap Pest (fúj, utálom, egyre jobban), Jégkorszak 3. Aki teheti nézze meg, naggyon durva, az egészet végigröhögtük XD aztán Burger King és hazajövés-->forróság. Aztán málna, meggy, Golyó, kaja, mécses, tv, alvás.

A muskátlik és a bársonyvirágok elrabolták a lila elefántokat, hogy egy óriási paradicsommá változtassák a Földet.

nemvagyokéhes.
mindjárt Sasrét :)):
Douglas Adams: Viszlát és kösz a halakat!

a mai napom jelentős hányada olvasással és alvással telt. felváltva. néha egy kis gondolkozással közben. najó, fordítottam is közben (Maurice).
legyenmárholnap.

Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy egy szivárvány színű elefánt beszél hozzám, én meg hümmögök. Aztán volt még uszoda, vízisí, Velence, piros madrá, kacsa(tudott beszélni!), ketrec meg Hercimama.

Halálkommandó (Ricsinek)

Ó, a halálkommandó!
Búra-bajra kiváló!
Profizmus és kitartás-
a legjobbak, nem vitás!
Ó, a halálkommandó!

Ó, a halálkommandó!
Féltékenység, szóváltás?
Minden gondra megoldás
pás eltusolt gyilkosság!
Ó, a halálkommandó!

Ó, a halálkommandó!
Néma csendben jönnek-mennek,
indulót nem énekelnek,
tévében sem szerepelnek.
Ó, a halálkommandó!

Ó, a halálkommandó!
Munkájukat fel nem róják,
titkaidat el nem szólják-
nem is látod, hogyha ott járt,
ó, a halálkomandó!

Van egy csomószor olyan, hogy Ricsivel ugyanarra gondolunk. Mondani szeretnék valamit (vagy csak gondolom) és előttem mondja. Vagy fordítva (mint tegnap a telefonfülkés eset...XD).
Amikor egymás ellen honfoglalóztunk, akkor is volt sokszor olyan, hogy tippelésnél ugyanazt az évszámot írtuk, pedig egyikünk se tudta.
Najó, szóval érdekes.

nyár.
reggel nem kell korán kelni és este is sokáig vagyok fenn. rövid nadrág és ujjatlan. ha Ricsi este tízkor kitalálja, hogy menjek be holnap, akkor lehet.
aztán meg Vár, Margithíd, Burger King, séta, Libri, könyvek (Brisingr, Klónok háborúja :) ), zuhé (nagyon),vonat meg hülyülés.

de a Brisingr-t csak akkor olvasom el, ha újraolvastam az Eragont meg az Elsőszülöttet, mert már semmire nem emlékszem. Különben is, megint három könyvet olvasok egyszerre.

Ma megint felidegesítettek.

Sárának újabb könyvet: Jerry Spinelli: Stargirl.
ez onnan jutott eszembe, hogy Stargirl is táncol az esőben és legszívesebben én is azt tettem volna ma.
(nem tudom, hová tettem az ta könyvet :( )
Stargirl is önmaga volt, ő is megszívta a végén.

Varga Katalin: A zöld torony
Szomorú könyv, nekem mégis tetszett. Hogyan hullik szét egy hat éves, erős barátság? Mi a világ titka...?

Tánc

Zuhogó esőben, villámfénynél
eltáncolom a szelet.
Nem csak neked.
Mindenkinek.

Süvítő szélnél, ha mennydörög,
eltáncolom a villámot.
Majd meglátod.
Mind meglátjátok.

Villámfényben, ha szürke az ég,
eltáncolom az esőt.
Szemeid előtt.
Mindenki előtt.

Üvöltő szélben, ha jön a vihar,
eltáncolom a mennydörgést.
Kiállok eléd.
Mindenki elé.

Zuhogó esőben, esőfelhős ég alatt
eltáncolom a vihart.
Miattad és
mindenki miatt.

Riadó! Ostromhelyzet.
Ilyenkor el kell terelni a figyelmet a személyes gondolatokról. Kezdeti stádiumban megfelel az olvasás vagy az írás is, de azt túl könnyű abbahagyni. Ezért a célnak jobban megfelel a keresztrejtvényfejtés, neten játszás (most éppen3rd World Farmer, nekem nagyon bejön :p) vagy valami olyan olvasmány, amire oda kell figyelni (pl. föcikönyv vagy Gének nyelve. ergo lényegében tanulás).
Ilyenkor amúgy az történik, hogy egyes depressziókeltő zavaró gondolatokat a memóriám egy rejtett zugába száműzöm. Oda, ahol pl az evimés interjú meg a szerdai nap is rejtőzik. Csak vannak, amiket nehezebb betuszakolni valami szűk kis sötét cellába az agyamban, ilyenkor kell ostromhelyzetet elrendelni :)

Aztán néha kiszivárognak a lakaton keresztül, ilyenkor kell egy-egy újabb agymosós napot tartani.

olvastam az indiai páriákról. félelmetes, hogy mik vannak még ma is.
nem, nem, nem! elegem van, ha Ricsivel akar beszélni valaki, lesz szíves őt hívni és nem engem! rohadtéletbe. nem fogom bírni, ha tőlem kérdezgetik ennyit, hogy mi van az érettségivel X(

Pilinszky János:Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

 Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...

A Jedi hatalma egyszerűen rémes. Ez a legrosszabb könyv, amit eddig olvastam.

Mikor jöttem hazafelé az állomásról (kikísértem Ricsit), eszembe jutott a Hullám. Arra jutottam, hogy ez is egy olyan film, aminek nem a realitását kell nézni, hanem a mondanivalóját.
Az emberek olyan földhöz ragadtak...
(semminek nincs értéke. nincs mi ellen lázadni.)

zuhog, dörög és néha villámlik :)

mazochista vagyok, úgy néz ki. nagyon nem tetszik.

változás. változnak az emberek és változom én is. eltávolodunk vagy éppen közelebb kerülünk egymáshoz. nekem most egy időre sok volt az eltávolodás...
nem tudom, hogy velem van-e a baj, vagy másokkal. biztos mindkettővel, de most azzal nem tudok mit kezdeni. én csak jót szeretnék, aztán sokszor rossz sül ki belőle. ha megmondom a véleményem, az baj, de magamban tartani meg nem szeretném.
van, amikor nem is lehet.
változás...

már második napja én csinálom az ebédet. itt valami nagyon nincs rendjén...

egyedül itthon (mármint Ricsi nélkül). a Boldi filmzenéket trombitál (leginkább Karib-tenger kalózait és Indiana Jones-t). mehet még egy darabig.

Malcolm Webster: A Jedi hatalma. Ez a könyv szörnyű. Egyszerűen nincs rá jobb szó. Nem tudok figyelni a történetre, mert annyira vacak a fordítás, de még a tördelés is. Iszonyú.
Úgyhogy most inkább: Galaxis útikalauz stopposoknak :)

amúgymeg fáradt vagyok. nagyon.

Open Stage: elloptátok a tükrünköt naggyon durva... és még: Achmed karácsonyi éneke (Jingle Bombs)  (magyar felirattal, aki nem érti)

Kicsinek, törékenynek és tehetetlennek érzem magam. Ráadásul a fejem is csak szédeleg. Én csak pihenni szeretnék, semmi mást.

Tegnap megint vártam pár órát Ricsire (bocs, de nagyon hülyén éreztem magam, tényleg...). Szandi meg csúnyán nézett rám. Aztán meg gólya meg bankett, jajjtejóég.

"-Reccspurc fakereszt, azt' bediffundálsz..."
"-Még azt mondják, részeges vagyok...
- És nem is hazudnak olyan nagyot..."
"- És akkor ott megálltunk...
- Jó, akkor most mutasd meg, hogy kell megállni..."
"- Ne nevess, mert ez tényleg megtörtént...!"
"- Ezt nem mondjátok el senkinek, mert ez top szikret!"
"- Ott megy a libaszállító! Vagy pulyka...?"
"- Bedőlök oda, azt' majd kimentenek tűzoltóval, ha megnő a sövény!"
"- Vigyázz fiam, mert olyan pofont kapsz, hogy ott is ugrasz, ahol nincs bokor!"
Atom Anti, piros gomb, zöld gomb, (bagzó) csíkos nyenyecek, tutujok ("-És akkor jöttek a tutujok.../- Milyen tutijog?!"     "-Olyanról már hallottam, hogy nyenyecek, de mik azok a tutujok???"), időgép, megatöbbi XD

Najó, szóval jó volt. Leszámítva, hogy egész nap fájt a fejem, cigifüst volt és hangos zene, úgyhogy mire kimentünk, azt hittem szétrobbanok. (pedig nem ittam sokat. sőt.) Ma meg pláne, bár már kezd elmúlni.

K.J. Anderson: Az erő bajnokai

Simpson csaláád... huhh,hátizé. Voltak érdekesek. ("-Ez mi?/-Róóózsaa...Nagyon sok róóózsaaa..." meg társai)

raktam képeket iwiwre.
kacagáááány.
Republic.
(négy éjszakára 7 rémálom. 2,3,1,1 elosztásban. utálom. de most már talán nem lesz több...)
mostígy ennyi. azthiszem.

"- Inkább beverjük minden olyan éber képét, aki szeret szabadon álmodni, ajnározza az álomlényeket, és másként mer gondolkodni, mint mi, a tiszta elmével élők!"
/Böszörményi Gyula: Monyákos Tuba és a csatornalidércek/

Miért, miért vannak tényleg ilyen emberek...?

Sárának:
Stephen King: Titkos ablak, titkos kert
Stephen King: Langolierek
Stephen King: Állattemető
Stephen King: Halálos árnyék
Jessica Blair (?): Az ördög medalionja

eztmuszáj: Bogi mint egy rossz James Bond, zöld vízipisztollyal lövöldözik ki a kocsi ablakán a gyalogosokra.
félpedálos bicikli, évzáró, Sára, könyvek, Lilla, Ricsi, bőrgyógyászat, kereszterejtvény, mahjong, írás, Velencei-tó, labda, víz, Monyákus Tuba és a csatornalidércek...
továbbiszépnyarat.

"Épp eleget veszítettem - nem veheti el a sors lelki békém utolsó foszlányait is. Az már több, mint igazságtalan lenne. De talán megszegtem valamilyen számomra ismeretlen szabályt, átléptem egy határt, és ezzel mindent eljátszottam. Talán nagy hibát követtem el, amikor ilyen szoros kapcsolatba keveredtem a mesékkel és mítoszokkal, amikor hátat fordítottam a emberi világnak. Ki tudja..."
/Stephenie Meyer: Újhold/

Szeretlek, Ricsi. Nem kell, hogy megérts, csak bocsáss meg, ha tudsz.

Valahol valamit nagyon elrontottam. Valami olyat, amit már nem tudok helyrehozni.
Félreértetek. Talán még Sára a legkevésbé, de mind... félreértetek.
Az őszinteség ebben az idegállapotban egy olyan teher, amit nem akarok cipelni. Nem szeretném magyarázni, hogy mit hogy gondoltam. Félek, hogy ha tovább írom, amit gondolok, a végén mindenkit elveszítek.
Úgyhogy most egy darabig szüneteltetem ezt a blogot. Amíg ki nem pihenem magam.
Különben is, ott a napló.

"Nagy kő zuhan...átrepült a szívemen..." vagyis nem egészen. Átzuhant arrafelé, ahol a szívemnek kellett lennie és magával sodort mindent.
Zuhanok, de nem érdekel. Nem vagyok kétségbeesett, sem ideges vagy szomorú.Sírhatnékomvan, de inkább csak megszokásból. Mindent elhagytam, mindnent elvesztettem... nem maradt más, csak a közöny. Szétestem és nem érdekel, hogy mikor állok össze megint. Ha agyáltalán sor kerül még rá valaha.

Nincsen (nem történt) semmi, nem érdekel semmi és nem akarok semmit.
Mindenem fáj (és fázik)... kívül, belül, mindenhol. Vagy megszokom, vagy elmúlik...

Egyedül vagyok, teljesen egyedül. Mintha hibernálódtam volna, körülöttem a sötét és hideg semmi. Sehol egyfénypont... egy reménysugár. Nem is hibernálódtam, egy hold vagyok, ami a bolygója gravitációs mezejének ellenére lassanként darabjaira hullik. Újabb és újabb darabok törnek le belőlem. Egyre kisebb vagyok - el fogok fogyni.
De, mivel én is hideg és érzéketlen kőből vagyok, nem fáj a szétesés.

Nem tudom, mitől lettem ennyire ideges, de csak két tippem van.

Ki az a bunkó, szemét, köcsög, aki utolsó tanítási nap hatodik (vagyis utolsó) óráján még tanít??? Ne menjen tanárnak, mert gyűlölni fogják.

várható évvégim:
fizika: 3
tesi: 5
angol: 5
biosz: 5
matek: 4
japán: 5
töri: 5
kémia: 5
irodalom: 4
ének: 5
föci: 5 (?)
nyelvtan: 4
rajz: 5

Újholdat olvasok, arra nem kell figyelni.
Ez valahogy jobban tetszik. A fájdalom közelebb áll hozzám, mint a felhőtlen boldogság, meg a csöpögős dumák.
A jellemzésére az első szó, ami eszembe jutott, az a visszafogottabb. Pedig bizonyos értelemben nem... namindegy.
A szomorúságot, keserűséget, fájdalmat sokkal könnyebb kifejezni, mint a boldogságot. Azt szavakba lehet önteni. A boldogság sokkal összetettebb... akkor csak ezt tudom megmondani, mit csináltam, amikor boldog voltam. Magát az érzést nem tudom leírni... még nem sikerült. Talán nem is fog.

Hazajöttem, lefeküdtem olvasni. Aztán behunytam a szemem, álmodozni kezdtem és a következő, amire emlékszem, az az volt, hogy felébredtem.
Álomtalanul aludni jó. Csak a feketeség, más semmi. Nincs nyomasztó rémálom. Nem érzem, hogy mindenem fáj.
Mostmeg... az izmaim nem akarnak engedelmeskedni, a fejem mindjárt szétrobban és félek a holnaptól.

És az eső sem esik...

Good Charlotte: SOS

Is anybody listening?
Can you hear me when I call?
Shooting signals in the air,
Cuz I need somebody's help.
I can't make it on my own,
So I'm giving up myself
Is anybody listening?
Listening.

Hallgat egyáltalán valaki?
Halljátok, amikor szólok?
Jelzéseket lövök a levegőbe,
mer' valaki segítségére van szükségem.
Nem tudom megcsinálni egyedül,
ezért feladom magam.
Hallgat egyáltalán valaki...?
Hallgat...

I've been stranded here and I'm miles away.
Making signals hoping they will save me
I lock myself inside these walls
Cuz out there I'm always wrong.
I don't think I'm gonna make it
So while I'm sitting here on the eve of my defeat
I write this letter and hope it saves me.

Megfeneklettem itt és mérföldekkel odébb vagyok.
Jeleket adok, remélve, hogy azok majd megmentenek.
E falak közé zárom magam,
mer' ott kint mindig tévedek.
Nem hinném, hogy megcsinálom.
Szóval amíg vereségem estéjén ülök itt,
írom ezt a levelet és remélem, hogy megment.

I'm stuck in my own head and I'm oceans away
Would anybody notice if I chose to stay?
I'll send an S.O.S. tonight
And wonder if I will survive
How in the hell did I get so far away this time?
So now I'm sitting here
The time of my departure's near
I say a prayer please, someone saves me.

Bennragadtam a saját fejemben és óceánokkal odébb vagyok.
Észrevenné valaki, ha a maradást választanám?
Küldök egy S.O.S.-t ma éjjel
és gondolkzom, hogy túlélem-e.
Hogy a pokolban jutottam idáig ezúttal?
Szóval most ülök itt,
az indulásom ideje közel,
imát mondok, kérem, valaki mentsen meg.

I'm lost here-I can't make it on my own
I don't want to die alone
I'm so scared
Drowning now
Reaching out
Holding onto everything I love
Crying Out
Dying now
Need some help!

Elvesztem itt-nem tudom megcsinálni magam,
nem akarok egyedül meghalni!
Olyan ijedt vagyok,
fuldoklom,
nyújtózkodom,
kapaszkodom mindenbe, amit szeretek,
feljajdulok,
haldoklom,
segítségre van szükségem!

Epres csoki.Epres joghurt.Cerbona.Kakaós-vajas kenyér.
Amikor szar kedvem van vagy egyáltalán nem akarok enni, vagy mindenképpen enni akarok.

Aludtam.
EGY JAPÁN.
pénteken sportnap. hétfőn takarítás. Ojjé.
Velence. Ricsi, majd megyünk strandra? Ha jó idő lesz.
Sokszerencsét holnapra, Dani. Drukkolok.

Najó,sziasztok.

Ma tűrhető nap volt (leszámítva, hogy japánon még új anyaggal nyúznak minket...), Botibácsi énekelt nekünk, tesin tollas meg beszélgetés Sárával (még mindig nem tudok kötelet mászni), föcin kirakós (jajj. fiúk a hátsó sorban elkezdték egymás mellé rakni a terepbemutató műanyag nemtudomminekhívjákokat, aztán Gondi is csatlakozott...), irodalmon activity (májusi pereszke meg kéjgyilkos. meg harsonaszó.)

Stephen King: Titkos ablak, titkos kert (vagyis még a Langolierek).

Reggel mindig halknak kell lenni, mert korábban kelek, mint a többiek. Éjszakára nem csukom be az ajtót, mert hangos kinyitni. Hajnalban nem megyünk fent vécére. A fürdőszobaajtót nem csukom be, amíg bent vagyok.
Szerintem igyekszem odafigyelni, hogy tudjanak aludni.
Amikor a kőzetben alszom, akkor én is szeretnék aludni reggel. Fél óra sokat számít. És utálom, amikor arra ébredek, hogy bevágják az ajtót, lehúzzák a vécét vagy felhúzzák a redőnyt. Pláne, ha hajnali hatkor mennek el fürdeni, pedig az bőven ráérne akkor is, ha már én felkeltem.
Rám nem kell tekintettel lenni...?

Meleg van. Határozottan.
Egy nap.
Epres csoki. Epres joghurt.

Piszoknagyon magányosnak érzem magam... :(

hát ez édes. A Word kiírta nekem a "hülye" szóra, hogy "ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni". a "csinál" pedig "kerülendő szó". eldobom az agyam...

Láttam a New Moon trailerét. és igenis tetszett.

Annyi minden van.

Tegnap nem akartam aludni, negyed11ig telefonáltunk Ricsivel. Beszéltünk minden hülyeségről (evezés, Blanka :), szidtuk a tanárokat meg a sulit, én az osztályt, szavazás, leálltunk mondatot elemezni, persze Star Wars, könyvlista, töri, érettségi, stb.), szóval jól elvoltunk.
Éjjel viszonylag keveset forgolódtam, fél hatkor aranyszínűek voltak a felhők, elaludtam (rosszat álmodtam, nem kellett volna), hatra esett az eső. Első dolgom a fürdőben az volt, hogy magamban elkáromkodtam magam, másodiknak meg azon gondolkodtam, hogy honnan szedek esőkabátot. De aztán elállt az eső és nem kellett esőkabát.

Mostanában egyre többet káromkodom. Nem hangosan, csak magamban, illetve smsben. Sajnálom. Tényleg. Úgy tűnik, ezt hozza ki belőlem az idegesség.

Reggel rádió (hatkor szidtam őket, mert esett, pedig jobb időt mondtak), ez azért már tényleg gusztustalan, valóságshow csecsemőkkel.
Viszont az Állatkertben a lepkeházba szeretnék elmenni, még soha nem voltam.

Tudtam, hogy meleg lesz, mégis hosszúnadrágot vettem és mivel zoknit nem találtam, harisnyát. Amíg suliban voltam, oké is volt, most meg itt vagyok egy szál harisnyában meg pólóban és tökjól érzem magam, szóval oké. És kényelmes.
Mellesleg a Republicos póló van rajtam, mert azt Ricsitől kaptam.

Most még délután is telefonáltunk, szerintem hülyének néztek a buszon, de már megszoktam.

Az első pár órától eltekintve egész jó napom volt.

amúgymeg: Good Charlotte: The Day That I Die és My Bloody Valentine

"Az idő vasfoga például az emberi szívet sem kíméli. A múlt a jelenre veti árnyékát... s ez az árnyék olykor felnagyítja az emlékeket; de lehet, hogy az árnyék mögött még szörnyebb képek rejtőznek... s terebélyesednek el."
/Stephen King: Titkos ajtó, titkos kert/

most Stephen Kinget olvasok, mert írni szeretnék. Olyat írni, amilyet ő. Hátborzongatót. Ijesztőt. Félelmeteset.
És már tudom is, miről. És jól fog sikerülni.

Nemakarok az Őrségbe menni. Nem, nem és nem... Sírni akarok, de azt nem szabad.

Az útszéli pipacsok majdnem mind elhullatták a szirmaikat. Velük hervadok én is.

Rossz a kedvem. Kifejezetten. Leginkább a suli miatt. Az egy dolog, hogy ott van Lilla, aki meghallgat és akinek szeretek is beszélni, de...ennyi. Nagyjából.

Fizikán, matekon film a Columbia lezuhanásáról. tesin két kör, aztán semmi. angolon Juno, utána Catch me if you can. bioszon Hodula. japánon nemtudom (visszaszámolás Barbival).

Juno sírt, és én is sírni akartam. Meg a végén is, amikor Bleekerhez beszélt, meg utána szinte végig. Nem a sztori miatt, a sztori nyálas és semmi érdekes nincs benne, ahnem a zene miatt.
Meg mert amúgy is, szinte mindenről eszembe jut valami, ami fáj.

Nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy ez egy bioszos csoport és a fél társaság nem tudja, mi az az ökológiai lábnyom meg az ökotelep. Nem hiszem el.
Ez fáj. Tényleg és mélyen. Hogy nem érdekli őket semmi, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos.

És egész nap izgultam is.
Aztán már csak a rosszkedv maradt.

Apuval néztük a táborokat. Balatonlelle?

Félek.
Apu és anyu megint össze fognak veszni.
Fáradt vagyok.
Nem merek aludni.
Nincs kedvem beszélni.
Szeretnék valamit, ami csak és kizárólag az enyém. Amin nem kell osztoznom, csak akivel én akarom. Önzőség? Talán. Igen. Jó.
Nem akarok sehová menni. Egész nap ágyban feküdni, tévét nézni, zenét hallgatni, olvasni. Esetleg beszélgetni. Pár nap nyugalom... de lehetetlen.

A sírás szerintem egészen egyértelműen gyengeség. Nem mintha megvetném azokat, akik sírni szoktak, de szerintem gyengeség. Ugyanakkor megnyugtató, feloldó és utána más színben látod a világot. Talán.
De én soha többet nem akarok gyenge lenni.

Hervadt pipacs. Széttaposott, piros szirmok a szürke betonon és a zöld füvön. Talán felkapja őket a szél, talán nem. Így is, úgyis - pár napon belül örökre eltűnnek.

"- Mert elvadították őket - mondta az öreg szinte haragosan -, már az iskolákban vadítani kezdték őket s azóta is. Hogy ez román, ez meg magyar, ez meg zsidó, ez meg német, ez meg mittudomén. Hogy ez paraszt, ez meg iparos, ez meg városi úr. Hogy ez ilyen párthoz tartozik, az meg amolyanhoz. Elvadították őket."
/Wass Albert: Elvész a nyom/

Milyen igaz... milyen igaz.