"Épp eleget veszítettem - nem veheti el a sors lelki békém utolsó foszlányait is. Az már több, mint igazságtalan lenne. De talán megszegtem valamilyen számomra ismeretlen szabályt, átléptem egy határt, és ezzel mindent eljátszottam. Talán nagy hibát követtem el, amikor ilyen szoros kapcsolatba keveredtem a mesékkel és mítoszokkal, amikor hátat fordítottam a emberi világnak. Ki tudja..."
/Stephenie Meyer: Újhold/
Szeretlek, Ricsi. Nem kell, hogy megérts, csak bocsáss meg, ha tudsz.
Valahol valamit nagyon elrontottam. Valami olyat, amit már nem tudok helyrehozni.
Félreértetek. Talán még Sára a legkevésbé, de mind... félreértetek.
Az őszinteség ebben az idegállapotban egy olyan teher, amit nem akarok cipelni. Nem szeretném magyarázni, hogy mit hogy gondoltam. Félek, hogy ha tovább írom, amit gondolok, a végén mindenkit elveszítek.
Úgyhogy most egy darabig szüneteltetem ezt a blogot. Amíg ki nem pihenem magam.
Különben is, ott a napló.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.