Most megint melankólia.
milyen szép alliteráció.
Nem akarok olyan lenni, mint anyu. Nem akarok olyan lenni, mint apu.
Miért nincs valaki (akárki), akire szerethetnék hasonlítani? Hogy ne kelljen ennyit gondolkozni azon, hogy mit rontok el, mit kéne másképp csinálni, stb.
Mindig csak a régi nóta.
Már csak egy zöld cipő kéne és teljes lenne az összhatás.
Játsszunk Stargirl-öset. Ki csatlakozik hozzám?
Aludni akarok, nem pedig gondolkozni vagy tanulni vagy akármi mást csinálni.
baj van. megint csak ülni akarok itt, és írni.
miafrancot csináltam rosszul mármegint...?
utálok itthon lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.