Mikor jöttem hazafelé az állomásról (kikísértem Ricsit), eszembe jutott a Hullám. Arra jutottam, hogy ez is egy olyan film, aminek nem a realitását kell nézni, hanem a mondanivalóját.
Az emberek olyan földhöz ragadtak...
(semminek nincs értéke. nincs mi ellen lázadni.)
zuhog, dörög és néha villámlik :)
mazochista vagyok, úgy néz ki. nagyon nem tetszik.
változás. változnak az emberek és változom én is. eltávolodunk vagy éppen közelebb kerülünk egymáshoz. nekem most egy időre sok volt az eltávolodás...
nem tudom, hogy velem van-e a baj, vagy másokkal. biztos mindkettővel, de most azzal nem tudok mit kezdeni. én csak jót szeretnék, aztán sokszor rossz sül ki belőle. ha megmondom a véleményem, az baj, de magamban tartani meg nem szeretném.
van, amikor nem is lehet.
változás...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Valótlan R 2009.06.27. 23:11:24
lborka 2009.06.28. 20:10:45
Valótlan R 2009.06.28. 21:21:47