"Az idő vasfoga például az emberi szívet sem kíméli. A múlt a jelenre veti árnyékát... s ez az árnyék olykor felnagyítja az emlékeket; de lehet, hogy az árnyék mögött még szörnyebb képek rejtőznek... s terebélyesednek el."
/Stephen King: Titkos ajtó, titkos kert/
most Stephen Kinget olvasok, mert írni szeretnék. Olyat írni, amilyet ő. Hátborzongatót. Ijesztőt. Félelmeteset.
És már tudom is, miről. És jól fog sikerülni.
Nemakarok az Őrségbe menni. Nem, nem és nem... Sírni akarok, de azt nem szabad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.