Éppen iwiwes képeket nézegettem, amikor eszembe jutott, amiről Hörcsivel beszélgettünk.
Azt hiszem, nekem két gyerekkorom van. Az egyik a sulis, az felületesebb, nem olyan maradandó (Budenz meg VMG). Persze ez nem azt jelenti, hogy ott nincsenek/nem voltak jó barátaim, de az olyan...változékony. Azt hiszem ez a jó szó rá.
A másik meg a sóstós banda. Együtt nőttünk fel, és ezt csak most vettük észre (legalábbis most beszéltünk róla). Balaton az állandó, akkoris, ha vannak akik már nincsenek (Riegelék, Balajthy Anna, Luca), de a többiek voltak, vannak és lesznek. És ők az állandóak, a maradandóbbak.
Karvalicsok, Hörcsiék, Négyesék, újabban Slemmerék, Mályiék.
Nem tudom elképzelni a nyarat Sóstó Balaton nélkül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.