Most már nincs bizonytalanság. Rettentőnagy bizonyosság van, csak az a kérdés, hogy meg tudjuk-e csinálni.
Merem remélni, hogy igen. Remélem, hogy igen. Mert máskülönben nagyon-nagyon rossz lesz mindkettőnknek.
Én úgy gondolom, hogy képesek vagyunk rá.
Balaton amúgy tökjó, bár annyira már nem lesz jó ez a hét, mint lehetne.
beszélgetés a strandon, bambulás, alvás, beszélgetés, kártya, víz, nemeszem, hattyútoll, könyv, ezüstszínű rubikkocka (téglákból), Andris, Hörcsi, Kriszta, Négyes, Tomi, Ambrus, Fanni, Boti, Zoé... fagyi, lángos, pizza.
önkapcsolós lámpa, hülye Sasok...
Minden reggel nyolckor arra ébredtünk, hogy a hangosbemondóban ébresztik a Sasokat (taekwan-do-s csoport mellettünk), úgyhogy nagyon sajnáltuk, amikor ma reggel bemondták, hoogy utolsó reggeli :)
Most félek is meg nem is.
Ma éjjel már tudtam aludni.
Zertz meg Dvonn, azt jó nézni, főleg Andrist meg Boldit, mert ők okosak és viccesek. És közben ropit zabálni...
Andris Angliába megy egyetemre, jó neki, Ambrus meg megverte a Boldit Dvonnban.
És akkor szagküldős telefon, aami már ízt is tud és a menzán beletömöd a zöld trutyit, hogy mi az, és kiköpi, mert citromos avokádókrém. by Hörcsi.
Minden reggel péksüti (tegnap egész napi kajám egy meggyesrétes volt meg egy fél lekvárosbukta és ropi, ma már egy csomót ettem, legalább öt péksütit), ebéd meg vacsora az nemnagyon.
de most, hogy lerendeztük Ricsivel a dolgok egy részét, már legalább attól nem vagyok rosszul, ha kajára nézek.
Az elmúlt fél hónapot legszívesebben kiverném a fejemből, a következőt meg átaludnám, vagy éber kómában tölteném, hogy semmire ne kelljen emlékeznem...
Viszlát, jóéjt, szépnyarat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.