egész nap fájt mindenem, most már csak zsibbad.
szeretnék megnémulni.
szédülök. remegek.
tej vaníliás pehellyel.
nem mosogattam. egész délután olvastam meg aludtam. megint tök fölösleges vagyok.
miért akarok mindenáron tartozni valahová?
nem érzem, hogy bárhová is tartoznék. fekete báránynak érzem magam.
és szeretethiányosnak.
fáj...könnyek. megint. elegem van...
továbbiszépnapot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.