Tegnap lefekvés után forgolódtam még egy háromnegyed órát. Félálomban néha Beöthy jelent meg a szemem előtt és kiabált velem, néha meg úgy hallottam, mintha Ricsi hívna, pedig tudtam, hogy le van némítva a mobilom. Miután a legkülönbözőbb rémképek vették el a kedvem az alvástól, bedugtam a zenét a fülembe és Good Charlotte-ot hallgattam, sikerült is elaludnom. Szerencsére nem emlékszem, mit álmodtam, de mindenesetre 00.50-kor felébredtem és kikapcsoltam a zenét.
Aztán felkeltem egyszer fél hatkor, utána meg fél hétkor. Olvastam egy órát, egész jó hangulatom volt, amíg meg nem tudtam, hogy Boró elhagyta a fényképezőt. A fényképezőt, ami már szinte hozámm volt nőve. Na, ettől megint elszökött minden tartás és életkedv belőlem.
Ez a reggel is jól kezdődik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.