Jaja, ugyanis sajna nincs sok kedvem hozzákezdeni a dolgokhoz (mint fizikára kísérlet-nézés. izzószál ellenállása).

Az angol az szó szerint egy kínszenvedés volt Dia meg Réka közt, mostanában egyre inkább azok az angolórák.
Jóhír viszont, hogy osztályozó vizsgára már átnéztem egy egész leckét. Kb. egy hét alatt.

Tesin futottam egy szánalmasan gyenge (de tényleg, szó szerint szánalmasan lassú) öt kört, meg csináltam 23 fekvőt. Ez csak azért nem keserít el, mert tudtam volna többet is, csak Nadinka leállított.

Bioszon Huba elmutogatta a kötőzsebet, első óra végén volt szó az anorexiáról meg a bulimiáról, ami egy olyan téma a bioszban, ami annyira nagyon nem érdekel. Aztán néztünk képeket body-buldinges emberkékről, hogy megnézzük, mit csinál a tesztoszteron.
Aztán lipidek/aminosavak bomlása. Három oldal holnapra. Remek.

Holnap amúgy szövegfelismerős doga a Tragédiából (jajne), Ricsivel mozi (District 9 vagy Deült égből fasírt?), edzés, angol tz.

tényleg el kéne mennem dolgozni. annyi mindenre szeretnék kéne pénzt költeni.

Mára még inkás házidogához jegyzetek, angol phrases, talán egy-két kanji jövő hétfőre (oda tettük amúgy a matekdogát) meg ha lesz idő még, átlapozom a Tragédiát.
Szimi ma nagyon kikészített irodalmon.

Emily Brontë: Dal

Nyomorúság és öröm közt
szerelem fenn nem marad,
baráttal kár közösködnöd,
hogy enyhítsd a kínokat.

Tudom, hogy ha könnyet ontok,
nem kapsz örömre te sem,
s éppen ennyire tudom, hogy
mindig nem sírhatsz velem.

Váljunk el, hiszen tovább már
lelkem nem közös veled;
vándorául Óceán vár,
hajóm, nem-járt tengerek,

szigeteknek sokasága,
ahol a kín is szabad,
s éjszakánként majd, te drága,
nem vigyázom álmodat.

Akkor, ha virrad a reggel,
nem kell visszafojtanod
áradó kedvvel, ha kelsz fel,
mert én oly csüggedt vagyok.

Minden emlék odahagy majd,
ami fáj, naponta egy,
ó kötésünk szétszakadhat
s csupán álmod lehetek.